2015. december 19., szombat

Kutyás könyvek

A 10 leggyakoribb kutya betegség

Ha a négylábú barátunk egészséges, annak természetesen örülünk. Azonban amikor valamilyen betegségben szenved, szinte mi magunk is belebetegszünk.
Minden betegség amelyik egy kutyánál jelentkezhet egyetlen dologban azonos: jelentősen lecsökkenti az állat immunműködési rendszerének hatékonyságát, aminek sajnos az adott betegség elmúltával is kihatása lehet az állat további életére.
A legtöbb betegség amelyben kutyánk szenvedhet valamilyen fertőzés útján kezdődik és közülük néhány ránk emberekre is átterjedhet. A kutyáinkat nem tudjuk és nem is lenne értelme teljesen elzárni a fertőzések forrásaitól, de rendszeres ápolással. ellenőrzéssel és időnkénti megelőző jellegű állatorvosi vizsgálatokkal számtalan esetlegesen később komoly vagy halált okozó betegségtől tudjuk megóvni.
Ezzel hozzájárulhatunk az ember és a kutya boldogabb együttéléséhez.

Zajcsek Alfons: Az eb nevelése és kiképzése

Amidőn ezen könyvem összeállításához fogtam, távol állott tőlem az a szándék, hogy bárkinek is feldolgozott anyagában mint egyedüli helyeset állítsam oda. Mindazt, amit e lapok tartalmaznak, legelőször is más, hasonló tárgyú irodalmi művekből tanultam és saját tapasztalataimból gyűjtöttem össze. Utóbbiakat nemcsak az ebbel való közvetlen foglalkozás útján szereztem, mert hisz életemben, bár több kutyát tartottam, de csak két ebet képeztem ki. Jóllehet, hogy e két hű kísérőmmel és legjobb barátommal való foglalkozás közben nyertem alapját annak, amit később e könyvben feldolgoztam. Ezen a két eben szerzett tapasztalataimat kiegészítette az, amit, mint kiképzést vezető, az előttem volt és levő sok vezetőnek és ebnek tanulmányozása, bensőséges megfigyelése és összehasonlításakor észleltem.

Könyvem tartalma tehát leszűrődése annak, amit a fentiek alatt véleményem szerint helyesnek és célirányosnak ismertem el. Hirdetem azért, mert a közre is hasznosnak vélem s ezt közvetve, minden becsületes vállalkozásnak végcélját akarom szolgálni - hazánknak javát e téren is.

Fónagy József: A vizsla idomítása

Körülbelül tíz éve annak, hogy "A vizsla idomítása" című könyvemmel kiléptem a sportkedvelő nagyközönség ama része elé, mely Diana istenasszonynak esküdött örök hűséget, s melynek a szabad természet felséges ölén a vadászat szenvedélyének e kielégítésében van legfőbb öröme, boldogsága.
Azzal a bátortalansággal, hogy ne mondjam félénkséggel, kezdtem munkám megírásához és tapasztalataim papírra tevéséhez, melyet a bizonytalan jövendő rejtelmes képe oltott belém. Hisz nem tudhattam, hogy miképpen fogadja könyvemet Magyarország vadász-közönsége, mely ha gazdagnak mondható is szakemberekben, de még rövid idővel is ezelőtt nem nagyon kereste az alkalmat annak bebizonyítására, hogy a magyar vadászati sport körébe vágó irodalmi tevékenységet méltányolni tudja és akarja.

Reményik László: Ezermester kutyák

A kezünkben tartott könyv szerzője nem először teszi le névjegyét az olvasók asztalára. Már első művével (Akik a sötétben is látnak) közfeltűnést keltett és megérdemelt sikert aratott, egyesek a különöset, a borzongást, az érzelgős sajnálkozást kedvelők számára témaválasztásával és személyével is. Reményik László ugyanis egy vakvezető kutya, a lassan már legendává váló Kicsi segítségével közlekedik. Pedig a széles körben közkedveltségnek örvendő Laci nem vak, mindössze nem úgy lát, mint mi: a bennünket körülvevő fizikai világból kevesebbet, a mélyrétegekből, a tudat homályából, a féltve óvott érzelmekből, örömökből és pici szomorúságokból jóval többet, mint a hétköznapi halandók. Ő valamivel nehezebben teszi meg napi útját, nekünk a kaotikus világ értelmezése jelent alig kibogozható feladatot. Amúgy pedig Reményik László jóképű, vagány, az élet derűsebb oldalait kedvelő fiatalember, aki ugyanakkor mélységes odafigyeléssel és szeretettel viseltetik azok iránt, akiket tisztel és akiknek tartozik: embertársainak éppúgy, mint a kutyatársadalomnak, s nemcsak legjobb barátjának, Kicsinek, hanem általa valamennyi derék négylábú szőrmóknak. E könyv nem kutyalexikon: úgy kevesebb annál, hogy sokkal több. Azt beszéli el, mennyivel sérülékenyebbek lennénk nélkülük, mennyivel sivárabb volna az életünk, ha nem dörgölné hozzánk orrát az örök jóbarát, aki segít nekünk, jókedvet hoz a házunkba, gyógyít már a létével is; akivel lehet játszani, aki megvigasztal, aki képes sport- és munkatárs is lenni. Bajba jutott felebarátaink számíthatnak rá, és ha úgy hozza a sors, meg is véd minket azoktól, akik a bűn mezsgyéjén járnak. De legfőképpen imád bennünket, s ennél többet aligha lehet adni. Ők nem a kötelesség, hanem a szeretet ezermesterei.

Tar Károly: Kutyatár

Ennek az elbeszélt regénynek találó címe KUTYAGUMI lehetne, mert a hangszalagra rögzített történések kavalkádja és az idősíkok önkéntelen, az emberi emlékezés szabályos szabálytalanságai által provokált csúsztatásai sokszor a kilátástalan bizonytalanságok felé viszik, nyújtják, húzzák a sokféleképpen kutyaéletű hős regényét vagy meséjét, amely természetesen egy kutyakölyök jópofáskodásaival kezdődik, sok kutyafuttában elmesélt futással, vonítással, komédiával, vásárral, méreggel és könnyelműen elhullatott könnyekkel folytatódik, világjárással, ünneplésekkel tetőzik, de emberünk szerencsésen elkerüli a nagykutyák társaságát, ahová különben sincs bejárása, mert ahogyan kutyatiltó táblákkal teletűzdelt a világ (melyekhez végül is igazodunk, mert halandók vagyunk), ugyanakkor barátokkal és virágokkal zsúfolt a nagy rét, ahol életünket - többnyire a magunk és csak kivételes alkalmak esetén a mások örömére - letöltjük. Olvashattunk már éneklő kutyáról, fakutyáról és egyéb kutyálkodásokról. Ez a könyv egy kiváló atléta és érdemes edző életéről szól, amolyan kutyaúszással keresztmetszetezett életrajz, tanulságokkal és hasznos életbölcsességekkel, több kutyaéletnyi sanyarú idő után most végre szabadon, de nem éppen kutyafuttában elbeszélve. Szorongóknak és szurkolóknak, fiataloknak és időseknek, sportolóknak, mozgássérülteknek és sértődékenyeknek, önbizalom-hiányos lányoknak és fiúknak, dús- és bőrhajúaknak, kitartóknak és lankadóknak egyaránt ajánljuk. Megismerhetik belőle a küzdés szépségét, a balsikerre hajló emberi természetet, a sporterkölcsöt, amely kifogyni látszik; és megtanulhatják, hogy futni hasznos és érdemes, de nem mások elől, hanem csak úgy szabadon, játékosan, ahogyan a kiskutyák és más pajkosan ebtermészetűek szoktak a folyóparton, ott, ahol medrében mellettünk és velünk csörgedez-csobog sebesen, beláthatatlanul tova, a valamiért gyönyörűnek mondott élet.